ZoltanCoach Blog

- For English scroll down -  Ki vezet a végén?   Coach-ként elsősorban vezetőkkel dolgozom. Az üléseinken sokszor láthatatlanul ott csücsülnek a vezető munkatársai, csapattagjai is. Gyakran ők a téma. Pontosabban a coachee hozzájuk fűződő viszonya. Emellett lelkesít a mindennapi emberi kapcsolatok és a családi élet pszichológiája. Akár munkahelyi, akár munkán kívüli témával foglalkozom, szeretem rendszerben vizsgálni a kapcsolatokat. A life és business coaching elválaszthatatlan egységében hiszek. A magánéletbeli szerepeim és működéseim meghatározzák a munkahelyi viselkedésem – és fordítva.   Azt gondolom, léteznek szemléletes analógiák a családi és a munkahelyi élet világa között. Egy viselkedészavaros gyermek általában a családi rendszer diszfunkcióját jelzi. Ő a tünet. Ezért vonja be a gyerekpszichológus a folyamatba a szülő(ke)t. Az ő működésük, sokszor tudattalan sémáik okozzák a gyermek viselkedési és érzelemszabályozási nehézségeit. Azt tapasztalom, h...

  For English, scroll down   A coaching egyik lényeges eleme számomra a partnerség a coach és a coachee között. Az elmúlt hetekben szembesültem azzal, hogy egy bizonyos szót tudatosan kerültem, amikor a coachingról meséltem másoknak. Korábban azt gondoltam, hogy ha használnám ezt a szót, érezheti úgy a coachee, hogy alárendelt, önállótlan szerepbe teszem. Vagy hogy nem tartom elég felnőttnek ahhoz, hogy megoldja a saját nehezeit. Ez pedig ellenállást válthat ki benne. Mi az a szó, amit kerültem? A ‘segíteni’ igét. Ahhoz ragaszkodtam, hogy én útitársként kísérem az ügyfeleimet – főleg a vezetőket. Attól tartottam, hogy ha azt mondom, segítek a hozzám forduló (potenciális) coachee-knak, akkor kevésbé fognak felelősséget vállalni a saját fejlődésükért. Azt vallom, hogy a coach egyik feladata, hogy megerősítse a coachee-t abban a hitében és elhatározásában, hogy minden helyzetben teljes felelősséggel és egyben szabadsággal rendelkezik. Azt gondoltam, hogy a ...

For English, scroll down  A saját önismereti utamon mostanában főleg mozgásos, cselekvésorientált módszerekben szerzek tapasztalást, mint a pszichodráma és a bodywork. Ennek emlékezetes állomása volt tavaly ősszel egy 4 napos (újjá)születés workshop a farkaskútvölgyi elvonuló központban. A tágas és modern jurtát, ahol a csoportfolyamatok zajlottak, bevilágította a nyarat idéző erős őszi napfény. Füstölők kellemes illata lengte be a teret. Kifejezetten a saját születési élményeink lenyomataival és azok újraírásával dolgoztunk. A saját folyamatomban azt tapasztaltam, hogy az erőkifejtés, a haladás remekül megy. Inkább arra kellett tudatosan figyelnem, hogy beosszam az energiáim. Iktassak be pihenést. Egy ponton úgy „pihentem”, hogy a karjaimmal feszesen tartottam magam. Rám is szólt Szilvi, a csoportvezető: „Ha pihensz, pihenj rendesen!” Ekkor eszméltem, hogy ha pihenek, nem kell megfeszíteni a tagjaim. Elég, ha hagyom, hogy megtartson a föld.  Számomra az a megszokott, hogy a ...

For English scroll down Pár perc múlva 11 óra. Kényelmesen ülök az előtér barna kanapéján, hangolódom a hamarosan érkező ügyfelemre. Ez lesz a 2. alkalmunk. Tudatos, magabiztos, ambiciózus, önálló fiatal nő. Azon dolgozunk, hogy elinduljon a saját szabadúszú vállalkozása felépítésében. Nem üzletépítési mentoringot csinálunk, hanem coachingot. A vállalkozás lelki, önismereti oldalával foglalkozunk. Az énképével, hiedelmeivel, értékrendjével, céljaival, döntési mechanizmusaival. 10:59-kor csenget, elkezdjük a sessiont. Az alkalom kb. felénél olyan témákhoz érkezünk, amelyek megérintik. Előtörnek belőle emlékek, mély érzelmek. Megjelenik a szemében és az arcán néhány könnycsepp. Majd elnézést kér, amiért megérintődött. Hiszen a coachingban nem szokás sírni. Az terápiába való. A session hátralevő részében dolgoztunk a megélésein, amik feltörtek belőle.   Az a pár könnycsepp annak volt a megnyilvánulása, hogy őszintén szembenézett önmagával. Új felismerései születtek, amik meghoztá...