A tiltott coaching szavam
For English, scroll down
A coaching egyik lényeges eleme számomra a partnerség a coach és a coachee között.
Az elmúlt hetekben szembesültem azzal, hogy
egy bizonyos szót tudatosan kerültem, amikor a coachingról meséltem másoknak.
Korábban azt gondoltam, hogy ha használnám ezt
a szót, érezheti úgy a coachee, hogy alárendelt, önállótlan szerepbe teszem.
Vagy hogy nem tartom elég felnőttnek ahhoz,
hogy megoldja a saját nehezeit. Ez pedig ellenállást válthat ki benne.
Mi az a szó, amit kerültem?
A ‘segíteni’ igét.
Ahhoz ragaszkodtam, hogy én útitársként kísérem
az ügyfeleimet – főleg a vezetőket.
Attól tartottam, hogy ha azt mondom, segítek a
hozzám forduló (potenciális) coachee-knak, akkor kevésbé fognak felelősséget
vállalni a saját fejlődésükért. Azt vallom, hogy a coach egyik feladata, hogy
megerősítse a coachee-t abban a hitében és elhatározásában, hogy minden
helyzetben teljes felelősséggel és egyben szabadsággal rendelkezik. Azt
gondoltam, hogy a ’segíteni’ igével azt sugallom, én coach-ként többet teszek a
folyamatba. Ezáltal a coachee kevésbé fogja ’beletenni magát’ a közös munkába.
Azt vettem észre magamban, hogy túlzottan
ügyelek arra, nehogy a ’segíteni’ szót használjam. Ez megjelent akkor, amikor
megfogalmaztam a honlapom szövegét, és olyankor is, amikor egy-egy
(potenciális) új ügyfélnek meséltem arról, hogy néz ki nálam egy coaching
folyamat. A ’támogatni’ szó határeset volt. Azt szabadabban mertem használni.
Majd elkezdtem megvizsgálni, mi az én
személyes viszonyom a segítségnyújtással és a segítség elfogadásával. Kezdem az
utóbbival.
Az az egyik régi belső mantrám, miszerint ‘én
megoldok mindent egyedül külső segítség nélkül is, önálló vagyok’. Ez alatt
húzódik a ‘csak magamra számíthatok’ réteg. Úgy tekintek az önismereti
munkára, mint egy hagymára. Egy-egy témának számos rétege van. Ennek a
személyes témámnak már megdolgoztam jó pár rétegét és most, a coaching
hitvallásomban érkeztem el egy újabb réteghez. A saját korábbi önismereti és
terápiás élményeimben könnyedén vágtam bele és köteleződtem el egyéni vagy
csoportos folyamatra. Az „aktívan teszek önmagamért” megélése lényegesen
erősebb volt, mint a „segítségre van szükségem” vagy az „én most segítséget
kapok”.
Emellett gyakran találkoztam azzal mindennapi
helyzetekben, hogy ragaszkodtam ahhoz, önállóan oldjak meg bizonyos
helyzeteket. Olyanokat, amiket szerintem nekem (már) meg kellene egyedül
oldanom.
A segítségnyújtással és segítség elfogadásával
kapcsolatos régi nézetemet valójában tudat alatt kivetítettem a mostani és
leendő ügyfeleimre. Mintha ők is tutira úgy gondolkoznának erről a kérdésről,
mint én.
Egy coaching folyamat során dolgoz(hat)unk az
ehhez hasonló régi hiedelmekkel, belső meggyőződésekkel. Ezeket a közös munka
során lehetőséged van feltárni, megkérdőjelezni, sőt akár átírni.
A személyes aspektus mellett látok egy szakmai
tendenciát is. A business és corporate coaching világában valóban inkább a
’támogatni’ ige az elterjedt. Emellett az „előmozdítani”, „erősíteni”,
„fejleszteni”. Corporate közegben gyakran találkozom „küldött” ügyféllel.
Különösen vezetőkkel, akiket a főnöke, vagy HR-es „nevez be” a coaching
folyamatba. Ők gyakran érkeznek ellenállással. Azt érzik, elégedetlen velük a
cég, és a coach közbenjárásával akarják őket „megjavítani”. Ilyen esetben ha
arról beszélek, miben segíthet a coaching együttműködés, elképzelhető, hogy
csak felerősítem az ellenállását. Hiszen itt az első lépés az együttműködés, a
buy-in, a bizalom megalapozása.
Összességében azt gondolom, túlzottan
ragaszkodtam ahhoz, hogy a coachee-k maguknak segítenek. Míg én „csak” velük
vagyok egy ítélkezésmentes jelenléttel, kreatív gyakorlatokkal, vagy épp
előrevivő konfrontációval.
Az pedig egy „red flag”, ha valamihez
dogmatikusan ragaszkodom. Coach-ként is javaslom az ügyfélnek, hogy nézzünk rá,
milyen hiedelem, milyen nézet rejlik egy-egy radikális kijelentés mögött.
Most, ha éppen az jön a számra, kimondom, hogy
segítek azoknak a coachee-knak, akikkel dolgozom.
Megengedem magamnak, hogy így fogalmazzak.
Emellett meghagyom a hozzám fordulóknak, hogy ők döntsék el, segít(ett)-e nekik
az én személyem és a közös munka velem.
Ha szeretnél többet tudni arról, hogyan
segíthet Számodra egy coaching folyamat, jelentkezz be egy díjmentes
konzultációra a Kapcsolat menüpontban!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
GBMy forbidden word in coaching
For me, an essential element of coaching is
the partnership between coach and coachee.
Couple of weeks ago I realized that I had
consciously avoided one particular word when talking to others about coaching.
I used to think that if I used that word, the
coachee would feel that I put them in a subordinate, passive role.
Or that I don't think they are adult enough to
solve their own difficulties. And this may trigger resistance in them.
What's the word I rejected to use?
The verb 'to help'.
I insisted that I accompany my clients as a
fellow traveller - especially managers.
I was concerned that if I were to say that I
was helping (potential) coachees who turned to me, they would take less
responsibility for their own development. I believe that one of the coach's
tasks is to strengthen the coachee's belief and determination that they have
complete responsibility and freedom in every situation. I thought that by using
the verb 'to help' I was suggesting that I, as a coach, was contributing more
to the process. This way the coachee is less likely to be involved in the
collaboration.
I found myself being too cautious not to use
the word 'help'. This was shining through when I was writing the content for my
website, and also when I was telling a (potential) new client about what a
coaching process looks like. The word 'support' was a slightly better
alternative. I used it more freely and more often.
Then I started to look at my personal
relationship with the topic of helping and accepting help. I'll start with the
latter.
One of my good old internal mantras is 'I can
do everything on my own without external help, I am self-sufficient'.
Underneath lies the layer of 'I can only rely on myself'. I see self-awareness
as an onion with several layers. I've already worked through quite a few layers
of this personal theme and now, in my coaching credo, I've come to the next
layer. In my own previous experiences of self-discovery and therapy, it was
easy and obvious for me to commit myself to an individual or group process. The
experience of "actively doing for my own wellbeing" was significantly
stronger than "I need help" or "I'm given help now".
Also, I often found myself in everyday
situations insisting on solving certain situations on my own. Things that I
think I should (already) be managing by myself.
In fact, my old views of helping and accepting
help was subconsciously projected onto my current and prospective clients. As
if they would definitely think about this issue the same way I did.
In a coaching process, we work with similar
old beliefs and inner convictions. You have the opportunity to explore,
question and even rewrite them in the course of this way of self-discovery.
Besides the personal aspect, I also see a
professional tendency. In the world of business and corporate coaching, the
verb 'to support' is indeed more prevalent. As well as 'promote', 'strengthen',
'develop'. In corporate environments I often encounter 'delegated' clients.
Especially managers who are 'recommended' to the coaching process by their boss
or HR person. They often arrive with resistance. They feel they are unhappy
with the company and they want to "fix" them through the coach's intervention.
In such a case, if I talk about what the coaching collaboration can help them,
I may just be amplifying their resistance. After all, the first step here is
getting buy-in and establishing trust.
Overall, I think I was too insistent that
coachees help themselves. While I am "just" with them through a
non-judgmental presence, creative exercises, or even forward-moving
confrontation.
And it's a "red flag" if I'm
dogmatic about something. As a coach, I also suggest to the client to look at
what belief or view is behind a radical statement.
Now, I tend to say it out loud that I help the
coachees I work with.
I take the liberty of putting it that way. I
also leave it up to the people who turn to me to decide if they are helped by
me and by working with me.
To learn more about how a coaching process can
help you, sign up for a free consultation in the „Kapcsolat” (Contact me)
section!
#zoltancoach #coaching #help #support #askforhelp #self-awareness