Szabad sírni a coachingban?
For English scroll down
Pár perc múlva 11 óra. Kényelmesen ülök az előtér barna kanapéján, hangolódom a hamarosan érkező ügyfelemre.
Ez lesz a 2. alkalmunk. Tudatos, magabiztos, ambiciózus, önálló fiatal nő. Azon dolgozunk, hogy elinduljon a saját szabadúszú vállalkozása felépítésében.
Nem üzletépítési mentoringot csinálunk, hanem coachingot. A vállalkozás lelki, önismereti oldalával foglalkozunk. Az énképével, hiedelmeivel, értékrendjével, céljaival, döntési mechanizmusaival.
10:59-kor csenget, elkezdjük a sessiont. Az alkalom kb. felénél olyan témákhoz érkezünk, amelyek megérintik. Előtörnek belőle emlékek, mély érzelmek. Megjelenik a szemében és az arcán néhány könnycsepp.
Majd elnézést kér, amiért megérintődött. Hiszen a coachingban nem szokás sírni. Az terápiába való.
A session hátralevő részében dolgoztunk a megélésein, amik feltörtek belőle. Az a pár könnycsepp annak volt a megnyilvánulása, hogy őszintén szembenézett önmagával. Új felismerései születtek, amik meghozták a következő lépést a változása útján.
Beszélgettünk arról is, van-e helye a könnyeknek a coachingban.
Én azt képviselem, hogy igen. Számomra a coaching együttműködés túlmutat azon, hogy pusztán intellektuális síkon elemzünk helyzeteket és megtaláljuk az ideális megoldást, vagy action plan-eket gyártunk.
Azzal dolgozunk, ami megjelenik a coachee valóságában, valamint a kettőnk közös terében. És ebbe beletartozhatnak néha fájdalmas érzelmek is. Ettől a coaching nem lesz pszichoterápia.
Szerinted van helye az érzelmek megélésnek a coachingban?
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
It's almost 11 o'clock. I'm sitting comfortably on the brown sofa in the lobby, mentally getting ready for my client who's about to arrive.
This will be our 2nd session. She is a confident, self-aware, ambitious, independent young woman. We're working on launching her own freelance business.
We don't do business mentoring, we do coaching. We focus on the mental and emotional aspect of entrepreneurship. Her self-image, beliefs, values, goals, decision-making mechanisms.
At 10:59 she rings the doorbell, we start the session. About halfway through, some topics touch her. Memories and deep emotions come up. A few tears appear in her eyes and on her cheeks.
Then she apologizes for the tears. 'After all, in coaching you don't cry. That's for therapy.' - she says.
Those few tears were the manifestation of her encounter with some new aspects of herself. She gained new insights leading to the next step of her journey.
We also talked about whether there is room for tears in coaching.
In my view, definitely.
For me, coaching collaboration goes beyond analysing situations on a purely intellectual level, identifying solutions or producing action plans.
We work with what emerges in the coachee’s reality and in our shared space. And this can sometimes include painful emotions. Still this does not make coaching psychotherapy.
Do you think emotions are appropriate to be lived in coaching?
#zoltancoach #coaching #emotions #tears #wellbeing #confrontation #lifecoaching #businesscoaching #self-awareness
