Tévhitek az önismereti csoportokról

 Mítosz és Valóság: Top 7 tévhit az önismereti csoportokról

(olvasási idő 5 perc)

Évek óta járok különböző csoportos önismereti folyamatokba, csoportokba, több módszertanban szereztem tapasztalást. Emellett az elmúlt egy évben elvégeztem egy 9 hónapos integrál szemléletű önismereti csoportvezető képzést. Ezek alapján összegyűjtöttem nektek a Top 7 tévhitet az önismereti csoportokról.

1. Az jár önismereti csoportba, akinek feldolgozatlan komoly traumája, pszichés zavara vagy valamilyen függősége van.

Önismereti csoportba egészséges személyiségszerkezetű emberek járnak, akiknek nincs diagnosztizált pszichés zavara, sem kóros szenvedélybetegsége.

Egy önismereti csoport előtt a vezetők egy személyes vagy online találkozón felmérik a jelentkező motivációját, önismereti hátterét, lelki stabilitását, terhelhetőségét. Egy felkészült csoportvezető az interjú során kiszűri a lelki, pszichés betegségeket és az arra való hajlamokat.

Hoztam néhány példát, milyen témákkal érkeznek gyakran a részvevők egy önismereti csoportba:

- (pár)kapcsolati elakadások

- érdekérvényesítési, határtartási nehézségek (túlzott dominancia vagy önfeladás, önalávetés)

- hol a helyem a világban: célok kitűzése és megvalósítása a sodródás helyett

- túlzott perfekcionizmus vagy éppen túlzott szétfolyás, keretek és struktúra hiánya az

életben

- érzelmek megélésének és tiszta kifejezésének nehézségei

- önértékelés, önbizalom

- férfi – női szerepek

Vannak olyan csoportok, amelyek tematikusak. Tehát egy-egy konkrét témakörön dolgozunk, az hívja meg a résztvevőket. Olyanok is vannak, amelyeknek nincs kifejezett témaköre, mindig azzal foglalkozunk, amit a résztvevők behoznak.

2. Az önismereti csoport arra jó, hogy kibeszéld magadból a problémáid, és mások empatikusan meghallgassanak, de hiányzik a szembesítés.

A csoportvezető vagy vezetők (bizonyos módszerekben vagy létszámnál kettős vezetés működik) az elfogadás és ítélkezésmentes, megtartó tér biztosítása mellett konfrontálnak is. Ez sokszor indirekt, és nem is biztos, hogy a csoportvezetőtől érkezik, hanem valamelyik másik csoporttagtól. 

Akkor eredményes egy csoportfolyamat (mellesleg az egyéni is), ha az alkalmanként kivisz a komfortzónádból. Új - akár elsőre félelmetesnek tűnő - megéléseket hoz, miközben biztonságban is érzed magad.

3. Egy önismereti csoportban csak beszélgetnek, „lelkiznek”.

A „gondolkodom, tehát vagyok” az önismeretben kifejezetten veszélyes tud lenni. Szerencsére egyre több az olyan módszertan és csoport, ami kivisz a logikus, mindent érteni akaró elme világából. Ezek mozgásos, spontaneitáson alapuló módszerek.

Cselekvésben, mozdulatban jelenítesz meg múltbeli vagy vágyott jövőbeli megéléseket, vagy csak egyszerűen spontán mozdulsz arra és úgy, amerre az intuíciód vezet. Így szerzel önmagadról, helyzetedről új nézőpontot, érzelmi tapasztalást. A tapasztalás hozhat valódi változást, transzformációt tudatalatti szinteken is. A gondolkodás, intellektuális magyarázat önmagában kevés hozzá.

A cselekvésorientált gyakorlatok előnye, hogy sokszor a testünk, idegrendszerünk bölcsessége olyan megéléseket hoz, amikre agyból eleve nincs rálátásunk. Ilyen módszerek például a pszichodráma és a bodywork világa. Természetesen egy-egy ilyen csoportban is beszélünk, a cselekvés mellett fontos a tapasztalatok, megélések megfogalmazása, tudatosítása szavak szintjén is.

4. Jobb egyéni coachingba vagy terápiába járni, ott biztosan csak rám, az én igényeimre figyelnek.

A csoport többi tagja tükör számodra, akik révén más perspektívából láthatsz rá saját működési mintázataidra. Eltérő élettörténetek és élethelyzetek megismerése erősítheti az empátiát a csoporttagokban. A többiek sokszor a saját személyiségem különböző részeit szimbolizálják – árnyaltabban láthatom meg és érthetem meg általuk önmagam. 

Pont emiatt sok egyéni folyamatban dolgozó coach és terapeuta gyakran tanácsolja a kliensének, hogy dolgozza meg a témáját csoportos környezetben is, ezáltal szerezzen további tapasztalást és felismerést. 

A csoportos munka sokszor katalizátor, ami felgyorsítja a téma megdolgozását és az előrelépést. Emellett gyakran fedezik fel a résztvevők, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal. Lehet, hogy más is épp hasonló nehézséggel küzd, vagy küzdött korábban. Ez különösen jelentős olyankor, amikor egy felvállalt témához szégyen kapcsolódik.

A legjobb egyénileg felmérni, mi a témád, és mi a célod. Ezek alapján megbeszéljük, hogyan tudja ezt támogatni egyéni és csoportos folyamat. Sokszor tapasztalom, hogy a csoportos önismereti munka előtt érdemes „alapozásképp” egyéni folyamatba járni, majd az ottani eredményeket lehet tovább vinni csoportba.

5. Itt a múltban vájkálnak, hiányzik a jövő fókusz.

Csoportos önismeretben egyformán dolgozunk a múlt, a jelen és a jövő idősíkján. Ha szükséges, lélekben visszatérünk egy-egy múltbéli élményhez, ilyenkor gyakran újra át is éljük az akkori megéléseket. Ha ez pozitív élmény volt a múltban, tudatosíthatod, hogy ez támogató erőforrásod a jelenben és a jövőben. Ha fájdalmas volt anno, akkor most a jelenben megélheted az eggyel ideálisabb verzióját. Ezáltal szerzel egy újfajta megtapasztalást, ami árnyalja a benned lévő érzelmi lenyomatot. 

Az önismereti csoportokban sokat dolgozunk az „itt és most”-ban. Spontán reagálva arra, ami éppen megjelenik a csoportban, az egyénben, a térben. A cselekvés- és testorientált módszertanok is ezt segítik elő.

Emellett dramatikus, mozgásos módszertanban lehetőséged van tét nélkül kipróbálni, hogyan kezelj jövőbeli nehéz helyzeteket – ezáltal szerezve önbizalmat és inspirációt.

6. Ez egy hosszú, évekig tartó folyamat

Elérhetőek fél napos, egy napos és egy hétvégés ízelítő workshopok egy-egy témában. Egyre gyakrabban találkozom néhány hónapos (max fél éves) csoportos folyamatokkal, amikor a résztvevők 2-3 hetente vagy havonta találkoznak 1-2 napra. Ez az időtáv általában könnyebben belátható és vállalható, mint az elköteleződés egy „hosszú” csoportra, ami 100, 120, 150 vagy akár 250 órás és egy-két évig tart.

7. Szinte csak nők járnak csoportos önismeretbe, férfiakkal alig lehet találkozni

Azt tapasztalom, egyre több férfi ismeri fel az önismeret fontosságát és jótékony hatását az életminőségére. Járunk önismereti csoportba, sőt vannak kifejezetten csak férfiaknak szóló alkalmak, folyamatok is. 

Azt látom, hogy a vegyes csoportok esetében is figyelnek arra a vezetők, megfelelő legyen a nők és férfiak aránya. Gyakran látok olyan hirdetést, hogy már csak férfiak jelentkezését várják. 

Számomra meghatározó élmény volt résztvevőként egy 5 hónapos zárt férfi csoport közel két éve. Nagy lépést tettem a bennem levő férfi minőségek integrációja terén. Majd az elmúlt egy évben jártam egy másik csoportba, ahol szakmai segítőként voltam jelen a két csoportvezető mellett. A speciális segítői szerep miatt egyszerre voltam a csoportban bent és azon kívül is.