Tiszta Kommunikáció (TK)
(olvasási idő 3 perc)
Tisztán emlékszem az első asszertív kommunikációs tréningre, amin huszonéves koromban, multicéges junior HR munkatársként vettem részt. Akkor találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a verbális és non-verbális kommunikáció rejtett üzeneteket is közvetít arról, milyen az önértékelésem, és hová pozicionálom magam a beszélgetőpartneremhez képest. Milyenek kettőnk között az erőviszonyok, ki az erősebb, a dominánsabb?
Évekkel később, 2016 őszén lelkesen készültem az első asszertív kommunikációs tréningre, amit céges környezetben tartottam. Azóta sokat tanultam a tranzakció-analízisről, amit a coaching munkáimban is szívesen használok, ha a coachee igényli a kapcsolati dinamikák megértését, átlátását.
Majd közel egy éve találkoztam a Tiszta Kommunikáció (rövidítve TK) fogalmával, ami rendszerbe foglalta mindazt, amit korábban intuitív módon tudtam a kommunikáció pszichológiai finomságairól. A Tiszta Kommunikáció röviden a nyelv pszichológiája. Kifejezetten a verbalitásról, a szóhasználatról szól.
Rávilágít arra, hogy a tudatalatti megfogalmazásunk valójában megmutatja, kapcsolódunk-e a saját érzéseinkhez, vagy éppen akarunk-e felelősséget vállalni egy cselekedetünkért, döntésünkért. Látható benne a saját belső önértékelésünk és a másik emberhez fűződő viszonyunk.
Coaching munkáimban gyakran találkozom azzal, hogy a coachee általánosságban fogalmaz. Ilyenkor hallom azt, hogy „az ember vágyik a megerősítésre”, vagy azt, hogy „az ember ilyenkor azt érzi, hogy”. Különösen akkor jellemző ez a szóhasználat, amikor erős az érzelmi érintettség, és nehéz erről beszélni az ügyfélnek. Ilyenkor finoman visszakérdezek: „Te is vágysz a megerősítésre?” vagy „Te is azt érzed ilyenkor?” Az ügyfél ilyenkor általában lelkesen bólogat, és mondja, hogy „ja igen, persze én is”.
Egyik kedvenc példám, amivel céges tréningek megrendelésekor gyakran találkozom: „Ez a tréning lekerült a napirendről.” Mintha a tréning csak úgy levenné önmagát a napirendről emberi beavatkozástól függetlenül. Mennyivel másképp hangzik, ha azt mondom: „Úgy döntöttünk, elhalasztjuk ezt a tréninget.”
Emlékszem, kezdő HR-es koromban, amikor állásinterjúk után elutasító emailt írtam egy-egy pályázónak, az alábbi szófordulatot használtam: „Sajnálattal értesítünk, hogy ezúttal másra esett a választásunk”. Akkor azt gondoltam, ez milyen professzionális megfogalmazás. Ma már inkább azt írnám, hogy „másik jelöltet választottunk a pozícióra” – nyíltan vállalva, hogy mi hoztuk a döntést. Azt tapasztalom, az üzleti világban gyakori és megszokott az általánosított, és szétkent kommunikáció – ehhez úgy sejtem, hozzájárul az is, hogy az üzleti angol szóhasználat tele van szenvedő szerkezettel és indirekt megfogalmazással.
Szakmai megbízások esetén előfordul, hogy nemet mondok egy felkérésre. Ilyenkor bevett válasz az alábbi: „Köszönöm a felkérést, ezt a munkát nem tudom most elvállalni.” Valójában arról van szó, hogy nem akarom elvállalni. Vagy ha már arra a napra elvállaltam egy másik munkát, azt nem akarom lemondani azért, hogy ezt megcsinálhassam neked. Valójában mindketten tudjuk, hogy a visszautasításom háttere a motivációmhoz kapcsolódik, nem a képességemhez. Ez egy hallgatólagos kommunikációs norma a társas kapcsolatokban.
Biztosan találkoztál már olyan személlyel, aki olyankor is feltételes módban beszél, amikor kijelentő vagy felszólító mód lenne a megfelelő. „A meetingen megnéznénk, hogy halad a projekt” – egy projektvezető szájából ez bizonytalanságot közvetít(het). „Mi lenne, ha esetleg összeülnénk, hogy átbeszéljük a feladataid?” – teszi fel a partnerinek szánt kérdést a vezető, majd a beosztottja észrevétlenül átveszi tőle a beszélgetés irányítását.
A Tiszta Kommunikáció a felszínen egy tucat nyelvi alapelv elsajátítása és alkalmazása. A felszín alatt viszont mély önismeret, benyitás a tudatalatti világába. A látható / hallható nyelvi struktúrák mentén élesen rávilágít az önmagunkról alkotott képünkre, kapcsolati dinamikákra. Épp ezért tartom különösen fontosnak, hogy aki segítő munkát végez (coach, mentálhigiénés szakember, terapeuta) alkalmazza a TK-t az ügyfeleivel, klienseivel. Ez egy eszköz, amivel elősegítem, hogy a másik hozzáférjen a belső megéléseihez és tudatosítsa őket. Másrészt így hozok létre egy partneri, játszmamentes kapcsolódást kettőnk között.
A Tiszta Kommunikációról (röviden TK) különösen sokat tanultam Kun Szilvitől integrál csoportvezetői tréningjén és az online video kurzusán.
Te hallottál már a Tiszta Kommunikációról?
Tisztán emlékszem az első asszertív kommunikációs tréningre, amin huszonéves koromban, multicéges junior HR munkatársként vettem részt. Akkor találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a verbális és non-verbális kommunikáció rejtett üzeneteket is közvetít arról, milyen az önértékelésem, és hová pozicionálom magam a beszélgetőpartneremhez képest. Milyenek kettőnk között az erőviszonyok, ki az erősebb, a dominánsabb?
Évekkel később, 2016 őszén lelkesen készültem az első asszertív kommunikációs tréningre, amit céges környezetben tartottam. Azóta sokat tanultam a tranzakció-analízisről, amit a coaching munkáimban is szívesen használok, ha a coachee igényli a kapcsolati dinamikák megértését, átlátását.
Majd közel egy éve találkoztam a Tiszta Kommunikáció (rövidítve TK) fogalmával, ami rendszerbe foglalta mindazt, amit korábban intuitív módon tudtam a kommunikáció pszichológiai finomságairól. A Tiszta Kommunikáció röviden a nyelv pszichológiája. Kifejezetten a verbalitásról, a szóhasználatról szól.
Rávilágít arra, hogy a tudatalatti megfogalmazásunk valójában megmutatja, kapcsolódunk-e a saját érzéseinkhez, vagy éppen akarunk-e felelősséget vállalni egy cselekedetünkért, döntésünkért. Látható benne a saját belső önértékelésünk és a másik emberhez fűződő viszonyunk.
Coaching munkáimban gyakran találkozom azzal, hogy a coachee általánosságban fogalmaz. Ilyenkor hallom azt, hogy „az ember vágyik a megerősítésre”, vagy azt, hogy „az ember ilyenkor azt érzi, hogy”. Különösen akkor jellemző ez a szóhasználat, amikor erős az érzelmi érintettség, és nehéz erről beszélni az ügyfélnek. Ilyenkor finoman visszakérdezek: „Te is vágysz a megerősítésre?” vagy „Te is azt érzed ilyenkor?” Az ügyfél ilyenkor általában lelkesen bólogat, és mondja, hogy „ja igen, persze én is”.
Egyik kedvenc példám, amivel céges tréningek megrendelésekor gyakran találkozom: „Ez a tréning lekerült a napirendről.” Mintha a tréning csak úgy levenné önmagát a napirendről emberi beavatkozástól függetlenül. Mennyivel másképp hangzik, ha azt mondom: „Úgy döntöttünk, elhalasztjuk ezt a tréninget.”
Emlékszem, kezdő HR-es koromban, amikor állásinterjúk után elutasító emailt írtam egy-egy pályázónak, az alábbi szófordulatot használtam: „Sajnálattal értesítünk, hogy ezúttal másra esett a választásunk”. Akkor azt gondoltam, ez milyen professzionális megfogalmazás. Ma már inkább azt írnám, hogy „másik jelöltet választottunk a pozícióra” – nyíltan vállalva, hogy mi hoztuk a döntést. Azt tapasztalom, az üzleti világban gyakori és megszokott az általánosított, és szétkent kommunikáció – ehhez úgy sejtem, hozzájárul az is, hogy az üzleti angol szóhasználat tele van szenvedő szerkezettel és indirekt megfogalmazással.
Szakmai megbízások esetén előfordul, hogy nemet mondok egy felkérésre. Ilyenkor bevett válasz az alábbi: „Köszönöm a felkérést, ezt a munkát nem tudom most elvállalni.” Valójában arról van szó, hogy nem akarom elvállalni. Vagy ha már arra a napra elvállaltam egy másik munkát, azt nem akarom lemondani azért, hogy ezt megcsinálhassam neked. Valójában mindketten tudjuk, hogy a visszautasításom háttere a motivációmhoz kapcsolódik, nem a képességemhez. Ez egy hallgatólagos kommunikációs norma a társas kapcsolatokban.
Biztosan találkoztál már olyan személlyel, aki olyankor is feltételes módban beszél, amikor kijelentő vagy felszólító mód lenne a megfelelő. „A meetingen megnéznénk, hogy halad a projekt” – egy projektvezető szájából ez bizonytalanságot közvetít(het). „Mi lenne, ha esetleg összeülnénk, hogy átbeszéljük a feladataid?” – teszi fel a partnerinek szánt kérdést a vezető, majd a beosztottja észrevétlenül átveszi tőle a beszélgetés irányítását.
A Tiszta Kommunikáció a felszínen egy tucat nyelvi alapelv elsajátítása és alkalmazása. A felszín alatt viszont mély önismeret, benyitás a tudatalatti világába. A látható / hallható nyelvi struktúrák mentén élesen rávilágít az önmagunkról alkotott képünkre, kapcsolati dinamikákra. Épp ezért tartom különösen fontosnak, hogy aki segítő munkát végez (coach, mentálhigiénés szakember, terapeuta) alkalmazza a TK-t az ügyfeleivel, klienseivel. Ez egy eszköz, amivel elősegítem, hogy a másik hozzáférjen a belső megéléseihez és tudatosítsa őket. Másrészt így hozok létre egy partneri, játszmamentes kapcsolódást kettőnk között.
A Tiszta Kommunikációról (röviden TK) különösen sokat tanultam Kun Szilvitől integrál csoportvezetői tréningjén és az online video kurzusán.
Te hallottál már a Tiszta Kommunikációról?
